Komárom Városi SE 1947
© Komárom Városi SE 2016
Természetjárás

Hírek

Ismeretterjesztő kirándulást tettünk a Zwack

Múzeumba

Ezen a napon megismerkedtünk a Zwack család történetével, az Unicum gyártásával,  és világhírű termékeikkel. Először egy filmet nézhettünk meg, melyben párhuzamosan követhettük a cég és a család történetét a kezdetektől, a „boldog békeidők” korszakát, a világháborús pusztításokat, majd az újjáépítést és a hamarosan bekövetkező államosítást, a család Amerikába menekülését. A gyár 1892-óta áll a Soroksári úton. 40 év kihagyással mindig a Zwack család volt a tulajdonosa. 1988-ban Zwack Péter visszavásárolta, jelenleg fia Sándor és lánya Izabella a tulajdonos. Megnéztük a múzeumot, ahol sok érdekes tárgyat láthattunk, majd az Unicum gyártás  történetét ismertük meg. A „gyár szívében” finom illatú gyógynövények sorakoztak, amelyeket a világ minden tájáról szállítanak a titkos recept alapján készülő 40 fokos italkülönlegességhez. Lementünk a pincébe  is, ahol érlelik a finom nedűt hatalmas tölgyfahordókban.  Megkóstoltuk a hungarikumok között  nyilvántartott, de még szűretlen Unicumot, valamint az aszaltszilva-ágyon érlelt Unicum Szilvát is. Új termékük a Riserve, melyet szintén a gömbölyű üvegben palackozva árulnak.  A Múzeum galériáján a minipalack gyűjtemény 17 ezer darabját nézhettük meg.  A látogatás végén a gyár mintaboltjában bevásároltunk a közelgő ünnepekre a Zwackék által gyártott és forgalmazott italkülönlegességekből. Egyetértettünk II. József Habsburg császár kijelentésével: „Das ist ein Unicum!” Székely Józsefné

Vértes-hegység, Vértessomló-Várgesztes

2017. 05. 27. Mai túránk célja Vértessomló és Várgesztes környéke volt, melyen 42 fő tagtársunk  vett részt.   A Nagy Somlyó megmászását, és azt követően a túratervben szereplő Vértessomló- Várgesztes távolságot valamennyien együtt, a piros és kék sávval jelölt útvonalakon jártuk be, amelyek hossza 10 km, szintkülönbsége 200 m volt. Vértessomlón a temető parkolójából elindulva a piros sávval jelölt, majd az arról leágazó piros-háromszög jelzésű útvonalon haladva másztuk meg a Nagy Somlyót. A 2015. évben felújított kilátó legfelső szintjéről megcsodáltuk a környékbeli települések  látványát; Majkpuszta párából előtörő templom tornyát, majd a fotók elkészítése és rövid pihenő után a hegyről leereszkedve a piros sávval jelölt túraútvonalon indultunk Várgesztes felé. Öreg tölgy és bükkfák alatt haladva, néhol bokáig érő avarban lépegetve gyönyörködtünk az őszi erdő változatos színeiben, másutt libasorban, a tekintetünket a földre szegezve kerülgettük az utolsó esők után megmaradó pocsolyákat. A 352 m magas Bödön-bükk tövében útvonalunk egyesült a Mária út nyomvonalával. Ezen a szakaszon egy szűk, több méter mélyen bevágott erdei úton találkoztunk egy szembe jövő budapesti zarándok csoporttal. A jókedvű üdvözlések és  az egymás kerülgetése közbeni évelődés után vidáman folytattuk utunkat a négyes elágazásig, ahonnan a kék-kereszt jelzésű üzemi úton értük el a Mátyás–kúti pihenő helyet. Innen rövid pihenő után az Országos Kéktúra jelzésén folytattuk az utat Várgesztes felé. A kevésbé fáradt túratársak a kék-háromszög jelzésű útvonalon felmásztak a Zsigmond-kő kilátóhelyhez, megcsodálták a gyönyörű panorámát, és megörökítették a közös élményt. Innen láttuk, hogy a buszunk már a megbeszélt találkozóhelyen a kis horgásztó partján vár bennünket. A kilátótól leereszkedve a csapat a Zsigmond-kő lábánál lévő tóparti pihenőhely padjait elfoglalva gondtalan napozásba feledkezett, és nehezen indult a busz felé. A szép őszi időben kellemesen elfáradva, kipirult arccal utaztunk hazafelé. Jó mulatság volt. Kondé Béla

Több napos őszi túrán jártunk Debrecen környékén

2017. 10. 20-23. Október20-án reggel 46 fővel indultunk 4 napos őszi túrára Debrecen környékére. Út közben a Mátrai Erőműt ellátó külszínfejtéses lignitbányát néztük meg, ami holdbéli tájra hasonlít, és  Detk község határában tárult elénk. Túratársunk szülőfalujában Detken, a Tarródy-Gosztonyi-Kastélyban borkóstolón vettünk részt. A Mátrai Borvidék- György Pincészet 5 féle remek borát ízleltük meg, és vidám hangulatban érkeztünk meg hajdúszoboszlói szállásunkra. Vacsora után a fürdőváros főutcáján megnéztük a több napos gasztronómiai rendezvény nyitónapi kínálatát. Másnap Debrecent a „civisvárost” idegenvezetővel ismertük meg. A történelmi belváros nevezetes épületeinek megtekintése után az Aranybika Szálló halljában, a Milleniumi szökőkútnál, a főnixmadaras városcímernél, Szabó Magda új szobránál fotózkodtunk,  majd a Református Nagytemplomba látogattuk el, ahol érdekes bibliai maketteket és szentföldi festményeket is láthattunk és a toronyból messzire tekinthettünk. A Múzeumi Negyedben megnéztük a Református Kollégium kiállításának kincseit; a gerundiumot, a könyvtárat, az Oratóriumot, iskolatörténeti kiállítást, majd az Emlékkertet. A Déri Múzeum gazdag anyagából csak a Munkácsy-trilógiára futotta ezúttal az időnkből. Csodálatos volt. Kipróbáltuk a helyi villamost is, amivel az Egyetemig mentünk. A parkban a szökőkutak már nem működtek, helyette enyhe eső öntözött bennünket, ezért gyorsan bementünk az eklektikus-neobarokk impozáns épületbe, melynek üvegtetős díszudvarát, árkádos folyosórendszerét is körbejárhattuk. Az ország első természetvédelmi területének nyilvánított Nagyerdőben sétáltunk a Békás-tóig, majd  villamosra szállva visszaindultunk. Következő nap a Hortobágyra mentünk, ahol Darufesztivál volt. Megismerkedtünk az ország legrégebbi nemzeti parkjának címermadarával, a puszta nevezetességeivel, életével és állatvilágával, kóstolhattunk, vásárolhattunk a kirakodó vásárban, majd a Halastavi-kisvasútra ültünk. Elcsodálkoztunk Közép-Európa legnagyobb halastó rendszerén, melyet a nemzeti park szakembere mutatott be. Magaslesről beláttuk a tengernyi tórendszert, pallón sétálva látcsővel közelről láthattuk az éppen megpihenő vonuló darvakat, vadludakat. A késő délutáni időben a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben pihentettük elfáradt testünket. Akinek még nem volt elég, az vacsora után szórakozhatott Solymos Tónival  a főtéren. Negyedik napunk esősre sikeredett, de ez sem zavart bennünket. Hazafelé útban a 2012-ben megnyílt Tisza-tavi Ökocentrumnál álltunk meg Poroszlón. A „Természet templomában” 7 szinten ismerkedhetünk meg a Tisza-tó őshonos fajokat bemutató természeti értékeivel. Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszerében megcsodálhattuk hazánk összes halfaját az apró kövicsíktól a 2 méteres vizáig, az éjszakai erdő hüllőit, a makróvilág lakóit mikroszkópon keresztül, sok interaktív játék is található. Hosszabb időt töltöttünk a vidrák önfeledt hancúrozását nézve. A látogatóközpont tornyának 7. emeletén a körpanorámás kilátóteraszról lélegzetelállító panoráma tárul elénk, de nekünk ugyancsak kapaszkodni kellett a hatalmas szél és eső miatt.  Az ajándékboltban mindenki kedvére vásárolhatott, a büfében pedig megpihenhettünk. Nagyon tartalmas 4 napot töltöttünk el, amiről még sokáig fogunk  emlékezni, és ha tehetjük, visszalátogatunk nyári szezonban is. Székely Józsefné túravezető

Gerecse-hegység, Péliföldszentkereszt-Tokod

2017. 10. 14. A mai kirándulásunk helyszíne a Bajót településhez tartozó Péliföldszentkereszt volt,  amely Komárom-Esztergom megye északkeleti részén a Gerecse-hegység keleti nyúlványain található. Régi búcsújáró hely, a szalézi rend által működtetett 13. századi műemlék templom és kolostor, a keresztút stációi és a forrásnál megépített szabadtéri oltár a természetjáróknak is kedvelt kirándulóhelye. A túrán 34 fő tagtársunk vett részt, a helyszínt autóbusszal a Nyergesújfalu-Bajót útvonalon közelítettük meg. A buszról leszállva bőséges időt kaptunk a kegyhely nevezetességeinek megtekintésére. A túratervben szereplő Péliföldszentkereszt- Mogyorósbánya-Tokod távolságot valamennyien a Mária Úton jártuk be, amelynek hossza 8 km, szintkülönbsége 150 m. Jól járható dűlő és erdei utakon, őszi színekben  pompázó erdőkben haladva értünk Mogyorósbányára. Pihenő után továbbindulva először a Kő-hegy meredek nyugati oldalára kapaszkodtunk fel. Rövid szusszanás után az Ó-hegy által határolva elénk tárult a túraútvonal legszebb panorámája; lábainknál Tát, a távolban Párkány és Esztergom településekkel. Kár, hogy a magas páratartalom miatt nem tudtunk éles képeket készíteni. Öreg, elhagyott szőlők között haladva kedvünkre csipegethettünk az elvadult otelló tőkék fákra felkúszó vesszőinek fürtjeiből. Tokod felé haladva egyre rendezettebb telkek és pinceházak között vezetett  az utunk, majd a főúton és az Únyi-patak hídján átkelve a kertek aljában haladva értünk be Tokodra. A buszra felszállva jóleső érzéssel pihentettük meg lábainkat, valamennyien egyetértettünk abban, hogy ma a választott könnyebb túra útvonal is elegendő volt a kívánt fáradtság eléréséhez. Kondé Béla

Somló-hegy

2017. 09. 30. A mai kirándulásunk helyszíne a Veszprém megyében a Marcal-medence keleti szélén  található Somló, a borairól híres 435 méter magas vulkáni tanúhegy hegy volt. A kiránduláson 42 fő tagtársunk vett részt, és valamennyien a Somlóvásárhely- Taposókút-Margit kápolna-Szent István kilátó-Somlóvár-Doba útvonalat jártuk be, amelynek hossza 8,5 km, szintkülönbsége 210 m volt. Már messziről megpillantottuk a környezetéből látványosan kiemelkedő Somlót, és minél közelebb értünk hozzá, annál több nevezetes pontját tudtuk beazonosítani a tervezett túraútvonalnak. A buszról Somlóvásárhelyen leszállva kiépített úton indultunk  a hegy meghódítására. A kezdetben sík területen haladó út a hegy lábát elérve bazalt támfalak között kanyargó emelkedőre váltott, ahol gyakran felhangzottak a „vigyázz autó” és a „vigyázz traktor” figyelmeztetések. A Taposókútnál rövid pihenőre megállva megtekintettük a felújított létesítményt és meghallgattuk annak történetét. A következő megállóra a Margit kápolnánál került sor, ahol erőt gyűjtöttünk a kiépített útról természetes ösvényre váltó, csúcsra vezető túraútvonal megmászására. A Szent István kilátó tövében elfogyasztottuk szendvicseinket és frissítőinket. A vállalkozó kedvűek a kilátó tetőteraszáról gyönyörködhettek a gyönyörű körpanorámában, nem  tudtak betelni a Somlóvár látványával. A kilátótól lefele ereszkedve közelről is megnéztük a várat, megcsodáltuk hatalmas épületmaradványait, ma is felismerhető praktikus építészeti megoldásait. Tovább ereszkedve Doba település felé megpihentünk az Inhauser Pincészet teraszán, ahol vöröshagymás zsíros kenyeret falatozva és egy-egy pohár juhfark és olaszrizling bort kortyolgatva gyönyörködtünk a Somlóról nyugatra kitáruló panorámában, és megköszöntöttünk túravezetőnket a születésnapja alkalmából. A busz felé sétálva megállapítottuk, hogy visszaállt a világ rendje. Ahová mi kirándulni  megyünk ott, és akkor jó időnek kell lennie. Kondé Béla

Természetjárók Napja Dobogókő

2017. 09. 23 A mai kirándulásunk helyszíne Dobogókő volt, hazánk egyik kultikus turistahelyszíne. A természetjárók hagyományos ünnepe az MTSZ Országos Központja szervezésében  a Báró Eötvös Loránd Menedékház mellett került megrendezésre. A Természetjárók Napja egyben remek hangulatú találkozó is. A kedvelt szabadidős tevékenységünk legfrissebb híreit és eredményeit ismertető, illetve a kiemelkedő teljesítményeket jutalmazó hivatalos program után a hagyományoknak megfelelően Dobogókő és Dömös települések között túrát terveztünk a gyönyörű Pilis-hegységben. A kiránduláson 54 fő tagtársunk vett részt, az utazás a nagyszámú résztvevő miatt autóbusszal és egy kisbusszal történt. Az esztergomi megálló során a rendelkezésre álló rövid időt mindenki kedve szerint tölthette el. A napsütésben történt városi séta közben aggódva figyeltük az égen gyülekező felhőket. Dobogókőre érve az előrejelzéseknek megfelelően szitáló eső fogadott bennünket, amely félórán belül záporesőre erősödött. Mindenki menedéket keresett, néhányan a büfébe húzódtunk,  ahol elfogyasztottuk a régóta tervezett babgulyásokat és pacalpörkölteket. A hivatalos ünnepség szakadó esőben került megrendezésre. Az ajándékcsomagok átvétele után a buszoknál találkoztunk, ahol a rossz időjárásra és a felázott túraútvonalakra tekintettel egyhangúan a túra elhalasztása és a hazatérés mellett döntöttünk. A hazaérkezve napsütés fogadott bennünket. Vigasztalásul elmondom, hogy az utóbbi években ez volt az egyetlen programunk, ahol időjárási okok miatt a tervezett túra elmaradt. Nem is olyan rossz ez az arány! Sebaj, a jövő évi túraterv összeállításánál a  Dobogókőre tervezett túraútvonalat csak át kell másolni az idei tervből. Kondé Béla

Budai-hegység, Máriaremete-Pilisszentiván

2017. 09. 09 A mai kirándulásunk helyszíne a Budai hegység volt. A tervezett túra kiindulási pontja  Máriaremete, amely az egykor önálló Pesthidegkút területén fekszik, ma Budapest II. kerületéhez tartozik. A kiránduláson 51 fő tagtársunk vett részt, és valamennyien a Máriaremetei kegytemplom, Budaliget, Középső-Jegenye-völgy, Kerek-hegy, Zsíros-hegy, Antal (Antónia)-árok, Pilisszentiván Tópart utca túra útvonalat jártuk be, amelynek hossza  8,5 km, szintkülönbsége 210 m. A túra megkezdése előtt lehetőségünk nyílt az egyhajós Kisboldogasszony bazilika gyönyörű belső terének, és a hozzá tartozó templomkert nevezetességeinek a megtekintésére. A túra útvonal első, Budaligeten keresztülvezető szakasza elegáns villák között a Mária út nyomvonalán vezetett. Ezt követően a Középső-Jegenye-völgy folyamatosan emelkedő, sárga sáv jelzésű ösvényén felkapaszkodva megkerültük a Kerek-hegyet, majd a Muflon itató nevű sörözőt elhagyva megérkeztünk túránk legmagasabb pontjához a volt Zsíroshegyi turistaház romjaihoz, ahol rövid pihenőt tartva elfogyasztottuk szendvicseinket és frissítőinket. A sárga sáv jelzésű ösvényen tovább haladva, Nagykovácsi szélső utcáján leereszkedve értük el az  Antal-Antónia- árok felső bejáratát. A szurdok kellemes lejtésű és jól járható ösvénye és természeti szépségei sokunk szerint a túra legszebb élményeivel ajándékozott meg bennünket. Pilisszentivánra érve buszra szálltunk, és  Pilisvörösvárra utaztunk, ahol a kellemes Rotburger sörözőben enyhítettünk fáradalmainkon. Kondé Béla

Bakony-hegység, Bakonybél

2017. 08. 26. Bakonybél szakosztályunknak rendszeresen visszatérő úti céljai közé tartozik. A kiránduláson 44 fő tagtársunk vett részt. A helyszínen szikrázó napsütés, kellemes  hőmérséklet és simogató szellők fogadtak bennünket és nagyon sok túratárs minden honnan, mert ezen a napon került megrendezésre a Magas Bakony teljesítmény túra, és az 1Úton Mária út Bakonybél-Zirc közti szakasza. Csúcsforgalom volt a túraútvonalon is. Két túrát indítottunk. A rövidebb túra 11 km, szintkülönbsége 200 m, a hosszú túra 14 km szintkülönbsége 160 m volt. Tizenhárman a hosszú túrát választottuk. A Szarvad-árok kellemes erdei útjain jó ütemben haladva értük el Gerencepusztát, ahol az erdei pihenőhelyen fogyasztottuk el  szendvicseinket és a frissítőinket, majd a Régi vasút nyomvonalán haladtunk. A patak- völgyben az ösvény felett összezáródó embermagasságú csalános növényzettel találtuk szemben magunkat. A hosszúszárú nadrágok és szár-toldatok, illetve hosszú ujjú pulóverek és sapkák felvételét követően már könnyedén törtük át magunkat a kb. 600 méter hosszú kritikus szakaszon, igazi pionírnak érezhettük magunkat. Móricháza után megmásztuk a piros négyzet jelzésű szakasz hosszú emelkedőit, majd rövid szusszanást követően a zöld keresztel jelölt ösvény meredek lejtőin leereszkedtünk Bakonybélre. A túra végpontján találkoztunk a rövid túrát választó társainkkal, akik szintén arról beszéltek, hogy nem volt könnyű a túra. Egy korábbi nagy eső alkalmával a felduzzadt  Gerencepatak elmosta a túraútvonal kb. egy km-es szakaszát, melyen nehezen küzdötték át magukat, valamint nekik is kijutott a csalánnal benőtt szakaszból. Jól esett a pihenő Bakonybél központjában a Szent Mauríciusz és Vértanútársai Plébániatemplomban, majd a Monostori Ajándékboltban megvásároltuk a szükséges ajándék és emléktárgyakat, és a Monostor előtti park öreg fáinak árnyékában elvégeztük a kirándulással kapcsolatos adminisztrációs feladatokat. Ezen a forró nyári napon is jól esett az erdő hűvösében túrázni. Kondé Béla

Székelyföldön barangoltunk

2017. július 25-augusztus 1-ig Hosszú előkészületek után eljött az indulás estéje. 46-an indultunk új élményeket gyűjteni Székelyföldre. Hajnali 3 óra tájban érkeztünk a határra, ahol sajnos egyik utastársunknak le kellett szállnia a buszról, mert a személyi igazolványa érvénytelen volt. Utazás közben megismerkedtünk azoknak a településeknek a nevezetességeivel, amelyeken keresztülhaladtunk. Marosvásárhelyen megcsodáltuk a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát, felkerestük a Teleki Tékát, megnéztük a matematika kiválóságainak, a két Bolyainak az emlékszobáját, majd itt ért utol bennünket az az utastársunk, akinek otthonról elhozták az érvényes útiokmányát. Csaknem 800 km-t utaztunk, fáradtan érkeztünk Szentegyházára. Finom vacsorával, pálinkával, áfonyalikőrrel vártak bennünket. Másnap kipihenve indultunk Csíkszeredába, ahol megnéztük a Mikó Várkastélyban a Csíki Székely Múzeum kiállítását. Részt vettünk egy kis „székely” keresztelőjén a Makovecz templomban, majd a csíksomlyói kegytemplomban felkerestük a csodatevő Mária szobrot. Innen a Gyimesekig meg sem álltunk. Megcsodáltuk a szép csángó vidéket, megmásztuk a 134 lépcsőt a Rákóczi-vár tetejéig, megismertük a „Halálra ítélt zászlóalj” itteni 1944-es harcait. A csángó himnusszal búcsúztunk ettől a vidéktől. A következő napon Brassóba indultunk. Út közben a székely nép eredetéről szóló mondával, a székelyek életével, szokásaival ismerkedtünk. Brassóban, az ország második legnagyobb városában az evangélikus Fekete templomot, és a Fő tér közepén álló barokk régi városházát kerestük fel. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban Gábor Áron ágyújától indultunk.. Ezen a napon jártunk  a Mohos-lápban, ahol a törpe erdei fenyők, tőzeg rozmaring és  rovarevő harmatfű mellett láthattuk az itt élő barna medvék nyomait is. A Szent Anna tó selymes vizébe is megmosakodhattunk, majd 1-1 kürtöskaláccsal feltankolva tovább indultunk a Nyerges-tetőre. 2008-ban állítottunk ott kopjafát, amit a rövid emlékezés alatt egyik túratársunk átfestett. A következő napon először Máréfalván álltunk meg, hogy megnézzük a védett régi székelykapukat. Székelyudvarhely nevezetességeinek megtekintése után a „legnagyobb székely” Orbán Balázs szejkefürdői kopjafás nyughelyéhez zarándokoltunk el, majd Tamási Áron sírjára kötöttünk nemzeti színű szalagot Farkaslakán. Parajdon a mindig 15 C fokos sóbányába mentünk, majd Korondon  mindenki kedvére vásárolhatott a szebbnél szebb portékákból. A vasárnapot a Hargitán töltöttünk. Egy traktor vitt fel bennünket a Madarasi Hargitára a Menedékházig. Onnan a csúcsra indultunk. A tiszta időben  messzire elláttunk, gyönyörködtünk a körpanorámában. Az 1800 m magasan levő csúcson felkerestük a kettős keresztünket, amit 2011-ben állítottunk, és azt is felújítottuk egy átfestéssel, ami rá is fért.  Áfonyát gyűjtve tértünk vissza, majd énekszóval értünk le  a faluba. Estére megérkezett a sajt, az áfonya, a pálinka, az áfonyalekvár, az áfonyalikőr amit előre megrendeltünk. Utolsó napunkat Gyergyóban töltöttük. Elköszöntünk reggel Emőke családjától és a Hargitán keresztül  indultunk. Zeteváraljának mesterséges taván, a szép Libánon és Sikaszón keresztül Gyergyószárhegy reneszánsz Lázár kastélyánál álltunk meg először. Innen a Pongrácz-tetőre mentünk lélegzetelállító kanyarokon át, és leereszkedtünk a Gyilkos- tóhoz. A tó partját ellepték a román kirándulók, alig tudnunk leülni a szendvicseinket elfogyasztani. Gyalogsétát tettünk a Békás-patak völgyében 2-300 m magas függőleges sziklafalak között. Késő délután felkerestük Gyergyószentmiklóson az Örmény katolikusok templomát és a Szent Miklósról elnevezett római katolikus templomot. Szállásunk a Csiki-kerti arborétumban volt, ahol mókusokkal, baglyokkal lehetett találkozni. Rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk másnap reggel hazafelé. Az 1287 m magas Bucsin-tetőn keresztül hagytuk el a Görgényi-havasokat. Később a Mezőföldön  járva megemlékeztünk még Wass Albertről is. Plinius ókori római költő írta: Utazni kaland, élményeinket megosztani másokkal öröm. Örömmel osztottam meg utazásunk élményeit. Székely Józsefné szakosztályvezető, a túra szervezője

Bakony-hegység, Bodajk-Fehérvárcsurgó

2017. 05. 27. A mai kirándulásunk helyszíne a Bakony hegység keleti szélén elhelyezkedő Bodajk és Fehérvárcsurgó települések térsége, és az őket összekötő, a Gaja patak vájta szurdokon is átvezető Országos Kéktúra útvonal.  A kánikulában kellemes közérzetet biztosítottak a túraútvonal erdei ösvényeken és a patak partján vezető hűvös szakaszai. A kiránduláson 44 fő tagtársunk vett részt, az utazás autóbusszal történt. A rövidebb, 8 km hosszú és 100 m szintkülönbségű túra a Bodajk - Gaja-szurdok - Öreg-hegy - Bodajk útvonalon, a hosszabb 12 km-es és 120 m szintkülönbségű túra az Országos Kéktúra nyomvonalát követve a Bodajk Fehérvárcsurgó Károlyi-kastély közötti útvonalon került kijelölésre. Bodajk központjából a kéktúra jelzéseit követve megmásztuk a sípálya meredek emelkedőjét, majd erdei ösvényeken tovább haladva a hegy túlsó oldalán kiértünk a Gaja-szurdok peremére, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk az alattunk kanyargó patakvölgyre. Onnan meredek, gyakran sziklás ösvényen ereszkedtünk le a szurdok aljába, amelyet a Varjúvárnál értünk el. Rövid pihenő után következett a túra legszebb szakasza, a Gaja-patak partját követő sétány. A sűrűn elhelyezett információs táblák bemutatták a térség növény és állatvilágát, történelmi nevezetességeit, az öreg fák árnyékában csobogó patak sok szép fotó elkészítésére adott lehetőséget. A pihenő után a Kéktúra jelzéseit követve elhagytuk a Gaja völgyét, megmásztuk az Öreg-hegy meredek ösvényeit, majd lefele indulva megpillantottuk a Fehérvárcsurgói-víztározó napfényben fürdő víztükrét. A szőlőhegy útjain leereszkedve a víztározó gátján folytattuk utunkat, majd a település utcáin haladva a Károlyi-kastély parkjában találkoztunk a rövid túrán résztvevő társainkkal. A kastélyban tartott rendezvény miatt annak megtekintésére sajnos nem volt lehetőségünk. A túraútvonalak helyszínének szerencsés, a nyári kánikulához alkalmazkodó kiválasztásával kellemes, élményekben gazdag túrán vehettek részt tagtársaink. Kondé Béla

V. IVV Soproni Ünnepi Hetek Kupa

2017. 06. 18. A mai túránk uticélja a Lővérek lankáin megrendezett IVV Túranap, amelyet soproni társszervezetünk rendez minden évben a Soproni Ünnepi Hetek keretében. A nagy népszerűségnek örvendő autóbuszos kiránduláson idén is sok tagtársunk, összesen 60 fő vett részt. Az utazási igények kielégítésére a KVSE vezetése sietett Szakosztályunk segítségére, és az egyik kisbusza rendelkezésre bocsátásával 51 fő szervezett utaztatását tette lehetővé, 8 tagtársunk vonattal és 1 fő személygépkocsival utazott a helyszínre. Az utazás közben szakosztályvezetőnk a megyei szervezet ajándékaként minden résztvevőnek átadta az Országos Kék Kör Térképes Túrakalauzt. A túraútvonalak 7, 12 és 20 km: hosszúságban kerültek kijelölésre. A start- és célállomás az Alsólővér utcai Sport vendéglő volt. Frissebb túratársainkkal a kilátók megmászására is vállalkoztunk, és gyönyörködtünk Sopron város és a Fertő tó panorámájában. A célállomáson az útvonal igazoló lapra rányomták a díszes Sopron pecsétet és megkaptuk a túra kitűzőjét. A kellemes, hűvös szellők járta erdei ösvényeken gyalogolva valamennyien egyetértettünk abban, hogy jól döntöttünk, amikor ezen a júniusi-kánikulai napon a Hűség Városának erdeiben való barangolást választottuk. Kondé Béla Börzsöny-hegység, Nagymaros-Zebegény

2017. 05. 27.

A mai kirándulásunk helyszíne a Börzsöny hegység déli nyúlványa, amelyet szinte körbe ölel a hegyek közé szorult Duna folyó. A túrán 45 tagtársunk vett részt. A Nagymaros-Zebegény közötti rövidebb túra a Köves-mezőn keresztül a kék kereszt jelzésű útvonalon került kijelölésre, hossza 6 km, szintkülönbsége 100 m. A hosszabb túra a Hegyes-tetőn át a Julianus barát kilátót érintve, a kék és a sárga sávos jelzésű útvonalakat követte, hossza 8 km szintkülönbsége 482 m. Jómagam 11 társammal együtt a hosszabb túrát választottam. Nagymaros központjából az országos kéktúra nyomvonalán elindulva, meredek hegyi utcákon, majd százéves fák árnyékolta vízmosásokon felfelé kapaszkodva értünk ki a Börzsöny hegység déli szegélyére. A Dunával párhuzamosan haladva az útvonal egyre csak emelkedett, szívta az erőnket. A fák között csak tenyérnyi foltokban előbukkanó Duna és Visegrádi hegység látványa egyre türelmetlenebbé tette a Dunakanyar panorámát várókat. A Julianus kilátót megpillantva szinte futva tettük meg az utolsó métereket, majd menetből felkapaszkodtunk a kilátó felső szintjére, ahol kedvünkre nézelődhettünk, készíthettük a szebbnél szebb, a Dunát, a visegrádi Fellegvárat és a Börzsöny- hegységet megörökítő képeket. Rövid pihenő után, a sárga sávos jelzésű ösvényen elindultunk Zebegény felé. A meredek lejtőkön a fáradt lábaink újabb kihívásoknak lettek kitéve, és nagy megelégedéssel pillantottuk meg Zebegény első házait. Akinek még futotta erejéből, az megtekintette a Hajózástörténeti kiállítást és a Szőnyi István Emlékmúzeumot. A Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján Havas Boldogasszony tiszteletére épült, 1910-ben elkészült plébánia templom parkjának árnyékos padjain békésen vártuk a busz indulását. A templom megtekintésére talán lett volna még erőnk, de az előtérnél nem jutottunk tovább. Sebaj, így legközelebb is lesz okunk Zebegénybe jönni. A buszon hazafelé örömmel osztottuk meg egymással az élményeinket. Megállapítottuk, hogy milyen kevés dolog kell egy jó kiránduláshoz: jó társaság, jó úti cél, jó túra útvonal, jó idő. Kondé Béla

XIII. IVV Túranap

Tizenharmadik alkalommal rendezte meg szakosztályunk a nemzetközi túranapot Komáromban. Nagy izgalommal és sok munkával készültünk. Szombat reggelre az ég is kiderült, és már fél 8-kor kis csoportok gyülekeztek a Rüdiger-tó partján, nevezése várva. Fél 11-ig nem is volt megállás, jöttek folyamatosan az indulók, utána meg már a túrából visszaérkezők. Minden nevező térképet kapott a kezébe, amit az ellenőrző pontokon le kellett bélyegeztetni. Előző napokban végzett munkánknak meg volt a gyümölcse, senki nem tévedt el, a túrázók elismeréssel szóltak a jelzések láthatóságáról. Húsz önkéntesünk segítette ezen a napon a túra zökkenőmentes lebonyolítását, akik a Start-Célt is beleszámítva 6 ellenőrző pontokon várták a turistákat. A Monostori Erőd Dunai Bástyája előtti frissítő ponton kelendő volt a zsíros kenyér hagymával és snidlinggel, a barack- és fügelekváros kenyér, valamint a dió és a friss artézi víz is. Túránkra ezúttal 181 fő nevezett, akik közül 77 fő volt a Magyar Természetbarát Szövetség igazolt tagja. A 20 km-es távot 88 fő, a 10 km-es távot 76 fő és a 6,5 km-es távot 17 fő járta végig. 38 településről érkeztek a túrázók, legtöbben Komáromból, 50 fő, ebből a KVSE tagok száma 23 fő volt. Jöttek még 30-an Tatabányáról, 12-en Budapestről, 11-en Székesfehérvárról, 8-an Győrből, 6-an Dunaújvárosból, majd Kiskunhalasról, Tápiószeléről, Sopronból, Lepsényből, Kőszegről, Tatáról. Ajkáról, Pétfürdőről, Esztergomból, Veszprémből, Balatonföldvárról, Szántódról, Ácsról, Oroszlányból, és még további közeli településekről. 6 turista érkezett külföldről; Szlovákiából és Ausztriából. Túra végeztével a beérkezők emléklapot és kitűzőt kaptak. Túranapunkat meglátogatta a Komáromi Városi Televízió is. Riportjukkal népszerűsíthettük túránkat, felhívtuk a figyelmet természetjáró szakosztályunk működésére. A jó hangulatú túranap 16 órakor ért véget. Székely Józsefné szakosztályvezető

Munkatúrát tettünk április 24-25-26-án.

Nemzetközi túranapunk előtt minden évben a három túraútvonalat önkéntes tagjainkkal bejárjuk, és túrázásra alkalmassá tesszük. Így volt ez az idén is. 26 km-t kellett felújítani. Első alkalommal a rövidtávot, a piros jelzést jártuk be az indulási ponttól, a Tó Csárdától a WF Szabadidő Központig. Sok helyen átfestettük a megkopott jelzéseket és a növényzetet is levágtuk ott, ahol takarta a felfestett jeleinket. Második napon a monostori részen, a kék jelzésen, a Duna partján kellett sok helyen a növényzettel sűrűn benőtt részeket visszanyesni, és több helyen a jelzéseket újra festeni. Ide nagyobb csapattal indultunk. A harmadik napon már csak a három erődöt összekötő városi szakasz felújítása, a zöld jelzés bejárása maradt. Itt is volt elvégzendő feladat bőven. Ez a munka nehezebb, mint egy túra, mert az 5 féle színű festéket, ecseteket, ágvágó- és metsző ollókat, fűrészt, faháncsolót és még egyéb felszerelést is magunkkal kell vinni. Ezt kerékpárra szoktuk tenni, és egy ember tolja végig az útvonalon. Ez a munka nagy odafigyelést igényel, felességgel kell végezni, olyan szemmel kell nézni, mintha mi lennénk az az idegen turista, aki most jár először ezen az útvonalon. Önkénteseink voltak: Kondé Béla, Langschádl Lászlóné, Mayer Jánosné, Lantos János, Bohunka Lászlóné, Horváth Margit, Mészáros Magdolna, Máté Béla, Pokk Sándor, Dr. Karikóné Kővágó Zsuzsa és Székely Józsefné.

Föld világnapja, Tata Réti-tavak tanösvény

2017. április 22. A tatai Réti 8-as számú halastó rehabilitációjával jelentős vizes élőhellyel bővült az Által-ér völgyi ökológiai folyosó. Az Esterházy család által 1896-ban építtetett, majd 2015 évben KEOP projekt keretében felújított halastó újabb túrázó hellyel ajándékozta meg Tata város és a vizes élőhelyek szerelmeseit. Természetjáró Szakosztályunk ez évben vette fel először túratervébe az új tanösvény megtekintését. Jó választásunkat 60 fő tagtársunk részvétele igazolta. Az utazás csoportosan vonaton, illetve egyénileg személygépkocsival vagy kerékpárral történt. A túra gyülekezési pontja a Jávorka Sándor iskolánál volt, ahonnan Márkus Ferenc természetvédelmi ökológus vezetésével együtt közelítettük meg a létesítményt. Vezetőnk útközben megismertetett bennünket a terület 1986. évi rendezés előtti vízrajzával, a tatai források által táplált és Mikovényi Sámuel által megtervezett 9 db jellegzetes síkvidéki körtöltéses tóból álló Réti tórendszer kialakításával, a sétaút és az árokpartok jellegzetes növényvilágával. A tanösvényt a kilátótoronytól elindulva, a tavat az óramutató járásával ellentétes irányban megkerülve jártuk végig. Menet közben megtekintettük az egyes állomások demonstrációs tábláit, meghallgattuk a túravezetőnek a témához fűzött érdekes kiegészítéseit. Megnéztük a 8-as tó melletti feneketlen tavat, ahol sok túratársunk életében először látott hódok által „kihegyezett” nyárfa törzseket. A szendvicsek és a frissítők elfogyasztása után a tó körül tovább haladva elénk tárult Tata város csodálatos látképe a kéttornyú katolikus templommal és a kálvária domb ismert létesítményeivel. A fészkelő szigetek közelébe érve akaratlanul is felriasztottuk az óvatos kormoránokat. A tanösvénynek a naszályi út felőli, nádason keresztül vezető szakasza nehezen volt járható, mivel a rekonstrukció során kialakított gyalogösvényt a természet részben visszafoglalta. A tatai Réti–tavakat és a tanösvényt bemutató, a 2017. évi tavaszi-tél borús és szeles végnapjainak egyikén megrendezett túráról összességében elmondható, hogy egy új, családi kirándulások céljára is alkalmas, érdekes helyszínt ismerhettek meg túrázóink. A túravezető által elmondott sok érdekes információ ismeretében a jövőben mi magunk is bátran vállalhatjuk kiránduló társaink vezetését. Kondé Béla

Gerecse, Kóbor Jenő emléktúra

2017. március 18. Minden évben kora tavasszal rendezi meg a KVSE Természetjáró Szakosztálya Kóbor Jenőnek, az 1997-ben elhunyt érdemes és kiváló természetjárónak, aranyjelvényes túravezetõnek az emlékét ápoló emléktúrát. A túra Tata és Dumaalmás települések között a zöld sávval jelölt útvonalon kerül megrendezésre. A napsütéses, az évszakhoz képest kellemesen meleg időben 43 fő vett részt a rendezvényen. A közeli helyszín, és az egyszerű megközelíthetőség miatt az utazás csoportosan vonattal történt. A túra a tatai vasútállomásról indult. Szomódon keresztül, majd a római hadi út nyomvonalán haladva megcsodáltuk a ma is kitűnő műszaki állapotban lévő római kori vízátereszt. Rövid pihenő és a szokásos fotók elkészítése után az ébredező erdőben tovább haladva érkeztünk a Kóbor Jenő emlékére felállított kopjafához, ahol Szigligeti Antal túravezetõ emlékezett meg az általa személyesen is ismert, a természetjáró közösségért sokat vállaló egykori túratársról. A frissítők elfogyasztását követően a vállalkozó kedvű társaink megmászták a Kőpite-hegy csúcsát, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a környező tájra. A túra útvonalán tovább haladva megcsodáltuk a kanyargó Dunát, a Felvidék ismerős tájait. A hegyről lassan leereszkedve érkeztünk meg túránk végpontjához a dunaalmási temetőbe, ahol virágot helyeztünk el Jenő bácsi sírjánál. A 10 km hosszú változatos útvonal, a kellemes tavaszi idő és a szép panoráma biztosan maradandó emléket hagy a túra valamennyi résztvevőjében. Kondé Béla

Komárom Városi Sport Egyesület Természetjáró

Szakosztálya évzáró-évnyitó összejövetele

2017. március 03. Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Természetjáró Szakosztályunk ez év elején is megtartotta évzáró-évnyitó összejövetelét. A rendezvényre 2017. március 3- án a JUNO Hotelben került sor. A Szakosztály tagjai között nagy népszerűségnek örvendő rendezvényen a nyilvántartott … fő közül …. fő tagtársunk vett részt, vendégünk volt Beigelbeck Attila a KVSE elnöke és Horváth Zoltán a KEM TJSZ elnöke. Elsőként Székely Józsefné szakosztályvezető köszöntötte a vendégeket és a túratársakat, majd beszámolt a Szakosztály 2016. évi életéről, eredményes gazdálkodásáról, és a 2016. évi túraterv végrehajtásáról. A jelenlévők nagy megelégedéssel hallgatták, hogy a tervünkben szereplő valamennyi túra megrendezésre került, a résztvevők számát esetenként csak a buszférőhelyek száma korlátozta. Jóleső visszaemlékezéssel töltötte el a hallgatóságot a sok szép közös élmény, derültséggel a tervezettnél kalandosabbra sikerült túrák felemlegetése. Valamennyi résztvevő szeretettel gondolt a szegedi és az ausztriai kirándulásokra, a hosszabb erdei túráinkra, a rendszeresen évzáró mikulás túránk gyermek résztvevőinek szereplésére és az ajándékosztás megható pillanataira. Ezt követően Beigelbeck Attila a KVSE elnöke köszöntötte a jelenvevőket. Rövid tájékoztatást adott a Városi Sport Egyesület 2016. évi tevékenységéről, az elért sporteredményekről, az elkövetkező évek fejlesztési lehetőségeiről. Külön kiemelte a Természetjáró Szakosztály tevékenységének fontosságát, egészségmegőrző szerepét. Az elmúlt évek rendezvényeihez hasonlóan Horváth Zoltán a KEM TJSZ elnöke röviden ismertette az országos és megyei Természetbarát Szövetség 2016. évi tevékenységét és eredményeit. Tájékoztatást adott a tervezett 2017. évi megyei feladatokról és a tevékenység szabályozásával kapcsolatban várható változásokról. Megemlítette, hogy az elmúlt évben Szakosztályunk 3 tagja bronz fokozatú túravezetői vizsgát tett, és ezzel jogosítványt szerzett a megyén belüli túrák vezetésére. Székely Józsefné szakosztályvezető ismertette a 2016. év legeredményesebb ifjúsági és felnőtt túrázóit, majd a vendégek társaságában átadta részükre az okleveleket és a kupákat. Ezt követően a szakosztályvezető bemutatatta a Természetjáró Szakosztály 2017. évi túratervét. A hivatalos program után következett a közös vacsora, amely alatt és után az asztaltársaságokban és a folyamatosan változó baráti csoportokban megbeszélésre kerültek az utolsó találkozások óta eltelt események, a 2017. évi egyéni és lehetőségek és túratervek. A jó hangulatú összejövetel végén a tagtársak viszontlátásra a következő túrán köszöntéssel búcsúztak egymástól. 150 fő létszámból 100 fő jelent meg a rendezvényen. Kondé Béla

IVV Túranap Tata

2017. március 18. Borongós időben indultunk ez évi első túránkra Tatán az Új Kajakház Ökoturisztikai Központtól. A helyi TV-sek meg is kérdezték, hogy ilyen esős időben miért is túrázunk. A rövid interjú után 33 fővel indultunk el az Öreg-tó megkerülésére. Az eleinte csöpörgős idő a túra végére folyamatos esőre váltott. Nem is volt olyan sok induló, mint az elmúlt évben. Kissé ázottan érkeztünk a célba, de mindjárt kárpótolt bennünket a „Legnépesebb csapat”-nak átadott serleg. Ezen túrán nem volt közülünk senki, aki 7 km-nél többet bevállalt volna. Horváth Zoltán a KEM-i Természetjáró Szövetség elnöke megköszönte részvételünket. Komárom, 2017. március 20.                                                                                                                           Székely Józsefné szakosztályvezető

Túráztunk a Víz Világnapján

A hódok nyomában

Verőfényes napra ébredtünk. Sok túratárs gondolta, hogy ezt a napot a természetben  fogja eltölteni. 46-an jöttek busszal, autóval, kerékpárral a túra indulási pontjára Monostorra.  A szakosztályvezető megemlékezett a Víz Világnapjáról. Elmondta, hogy sok fejlődő országban napi 6 km-t gyalogolnak a nők és gyerekek a vízért, ami esetleg nem is tiszta. Sok gyermek halálát okozza a szennyezett víz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háztartásokban is környezetbarát tisztítószereket használjunk, keletkezett hulladékaink minden esetben a gyűjtőhelyekre kerüljenek, lehetőleg szelektíven. Azért gyalogolunk mi is 6 km-t, hogy érezzük mennyit kell sokaknak fáradni az éltető vízért. Ezután a hódokról kaptunk rövid tájékoztatást. Egyik előfordulási helyük a Duna mellett a Concó-patak környéke. Ide igyekeztünk. Sajnos a mai magas vízállás miatt nem haladhattunk több helyen közvetlen a víz mellett, így a hódokkal nem sikerült találkozni, élőhelyüket most elöntötte a Duna. Helyette viszont sok szép virágot csodáltunk meg. Láttunk lila Csillagvirág szőnyeget, lila és fehér ibolyát, sárga tavaszi héricsek sokaságát, és végül egy rókalyukat is. Túravezetőnk végül megvendégelte az egész népes csapatot.  2017. március 22.