Komárom Városi SE 1947
© Komárom Városi SE 2016
Természetjárás

Hírek

Bakony hegység, Tés-Jásd

2018. 09. 08. A mai túránk a Bakony-hegység észak-keleti részén, Zirc városától keletre fekvő  három község Tés, Jásd és Bakonynána térségében került megrendezésre. A túra Tésről, az igényes Erdei-büfé elől indult az országos kék túra nyomvonalán, majd Jásdon dél-nyugati irányba fordulva a Gaja-patakot többször is keresztezve érkeztünk a Bakonynánára a Római-fürdő melletti pihenőhelyre, ahonnan délkeleti irányban haladva a piros sáv jelzésű útvonalon kapaszkodtunk vissza Tésre. A túrát valamennyien ugyanazon útvonalon teljesítettük, amelynek hossza 12 km, szintkülönbsége 270 m volt. A túravezetői feladatokat jómagam láttam el. A kiránduláson 32 fő tagtársunk vett részt. Az előző napok hidegfrontjait és a térségből jelzett felhőszakadások híreit ismerve érdeklődéssel vártuk a túra helyszínének állapotát. Nagy megnyugvásunkra kellemes napos idő fogadott bennünket, az erdei túra ösvények az erős harmat okozta kellemetlenségektől eltekintve jól járhatók voltak, a Gaja-patak vízhozama nem volt számottevő. Tés község a Tési-fennsík egyetlen, az egész Bakony-hegység legmagasabban fekvő települése, lakott területeinek átlagos tengerszint feletti magassága ~ 470 m. Ennek megfelelően Tésről elindulva a kéktúra útvonalán haladva folyamatos lejtmenetben, zömében bükkös erdőkön át értük el Jásd előtt a Gaja-patakot. A patak hídján áthaladva láttuk meg először a hétközi felhőszakadások okozta áradások nyomait, a patakmeder alámosásait és az elárasztott partszakaszok iszap lerakódásait. Jásdot elhagyva rövid időre megálltunk a Jásdi Szentkút területén, ahol megtekintettük az emlékhely szépen rendben tartott létesítményeit. Rövid pihenő, a frissítők elfogyasztása és a kötelező fotók elkészítése után a patak völgyében tovább indultunk Bakonynána felé. A szép nyílt réteken vezető útvonalat szerencsénkre már csak egy helyen keresztezte a patak, ahol híd híján az átkelés elég kalandosra sikerült. A bakonynánai pihenőhelyen elfogyasztottuk a szendvicseket és frissítőket, majd megtekintettük a Gaja-patak gyönyörű vízesését és a Római-fürdőt. Tés felé indulva szembesültünk azzal, hogy az útvonal további része többnyire emelkedőkön vezet, és a tervezett, térképeinken kék-négyzet jelzésű útvonalat piros-sáv jelzésűre módosították. Nagy hasznát vettük az okos telefonunk MAPS.ME alkalmazásának, amely sokat segített az útvonal folyamatos ellenőrzésében. Tés felé haladva egyre gyakrabban tartottunk rövid pihenőket, és kérdezték a túratársak, hogy mennyi van még hátra. Nagy megnyugvást jelentett, hogy Tésre érve az autóbusz az előre megbeszélt helyen várt bennünket. A sörözőben történt felfrissülést követően még megtekintettük a település két nevezetességét, a Kovácsműhelyt és a Tési szélmalmokat (Malommúzeum). Jóleső fáradtsággal ültünk fel a buszra, és indultunk hazafelé. Kondé Béla

Vértes-hegység Vitányvár

2018. augusztus 25. Egy hónapos kánikula utáni napon került sor erre a túránkra. Félve indultunk, hiszen esőt, vihart jelzett előre a meteorológia. Ehhez képest remek 20-23 fokos hőmérséklet mellett túráztunk a Vértes „rengetegében”.                                                                                                                                                     Az egykori Birka Csárdától indultunk 36 fős csapatunkkal. Csákányos-puszta felé már az újonnan kijelölt, és frissen felfestett útvonalon haladtunk. Elmentünk az Altábor és a Kulcsosház (Túristaház) mellett. Útba ejtettük a 419 m magasan levő Körtvélyesen felállított új kilátót, ahol pihenőt tartottunk. Szép kilátásban gyönyörködhettünk a legfelső szintről. Rövid időre megálltunk a régi temetőnél is, majd a kék sávjelzésen többnyire állandóan felfelé haladva Vitányvár romjaihoz érkeztünk. A várat csak kevesen „vették be”, mert a megközelítése omladékos sziklákon át közvetlen a várfal mellett történt, ahol kapaszkodási lehetőség nem volt.  Itt fogyasztottuk el szendvicseinket és frissítőinket, majd elindultunk visszafelé. A vadregényes Mária- szakadékon keresztül tettük meg lefelé az utat, sok helyen egymásnak segítve.                                                                                                                                   14 km-t gyalogoltunk mai túránkon, és mindenki örült, hogy a túrázás mellett döntött. Székely Józsefné

Pilis hegység, Rám-szakadék

2018. 08. 11. A mai túránk helyszíne a Pilis hegység kedvelt kirándulóhelye, a Rám-szakadék volt, amely Szakosztályunknak is a rendszeresen visszatérő úti céljai közé tartozik. Minden hazai túrázó vágya a természeti szépségei és nehéz járhatósága miatt klasszikus kiránduló helynek számító szurdok megmászása. Aktív tagjaink közül sokaknak, köztük nekem is a mai volt az első alkalom e természeti csodával való megismerkedésre, ennek megfelelően nagy várakozás előzte meg mai kirándulásunkat. A túrák során a dömösi parkolóból indultunk és ugyanoda érkeztünk vissza. A hosszabb 11 km-es túrát a Malomvölgy, Rám-szakadék, Árpádvár hegy, Lukács-árok, Malom-völgy útvonalra, a rövidebb túrát a Malom-völgy, Lukács-árok, Árpádvár hegy, Lukács-árok, Malom-völgy útvonalra terveztük. A szurdokban található rendkívüli körülményekre tekintettel különös gondot fordítottunk a jól tapadó és vízálló lábbelikre, illetve a kapaszkodáshoz mindkét kezet szabadon hagyó felszerelésekre. A kiránduláson 36 fő tagtársunk vett részt, az utazás autóbusszal történt. A szokásos pihenőre Esztergomban álltunk meg. Az előző napok hidegfrontjait követve néhol csepegő esőben utaztunk Dömösre, ahol borús hűvös idő fogadott bennünket. Az erdei túra ösvények az elmúlt napok időjárása ellenére szárazak és jól járhatók voltak, a szurdokban folyó patak vízhozama nem volt számottevő. Jómagam 29 tagtársammal együtt, Simon Tamás túravezető irányításával a hosszú túrát választottam. Dömösről a zöld sáv jelzésű ösvényt követve kezdetben a Malom- patak mellett vezetett az utunk, egészen a Három-forrás völgye előtti pihenőhelyig, ahol elfogyasztottuk frissítőinket. Innen a Három-forrás völgyében tovább haladva érkeztünk a Rám-szakadék bejáratához. A szurdokba érve a patakmeder kövein és a kidőlt fák törzsének feldarabolt rönkjein lépegetve araszoltunk felfelé, szükség esetén a sziklafalba rögzített kapaszkodó korlátok és mászólétrák segítségével. A szusszanásnyi pihenők alatt mindenki elkészíthette szebbnél szebb felvételeit. A megemlékezés idejére megálltunk a feladata teljesítése közben hősi halált halt tűzoltó friss szalagokkal díszített emléktáblájánál. Minden kanyarulat után újabb és újabb meglepetések, a természet megismételhetetlen csodái vártak bennünket. A szurdokból felkapaszkodva elkészítettük a kötelező csoportképeket, majd fellépcsőztünk az Árpádvár hegy oldalában a zöld és sárga sávos túra útvonalak találkozási pontján kiépített pihenőhelyre. A szendvicsek és a frissítők elfogyasztása után a sárga sáv jelzésű útvonalon leereszkedtünk a hegyről a Lukács-árok irányába, majd a Malom- patak völgyében lesétáltunk a Dömösön ránk várakozó buszhoz. A buszon hazafelé utazva arról beszélgettünk, hogy a nyári kánikulát otthon hagyva a kellemesen hűvös, magas páratartalmú Rám-szakadékban egy csodálatos közös élmény résztvevői voltunk. Az európai összehasonlítást is kiálló természeti szépségű szurdok, annak  igényes, csak a legszükségesebb mértékben kiépített infrastruktúrája jó reklámja az ország turisztikai beruházásainak. Nem utolsó sorban fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a szurdokot megjáró 29 fős csapat döntő többsége szép korú volt, és valamennyien sérülés nélkül fejeztük be a túrát.    Kondé Béla

Kárpátalján kalandoztunk

2018. 07. 24. Szakosztályunk tagjaival 2018. július 24-én reggel 7 napos kárpátaljai körutazásra  indultunk. Beregsuránynál léptük át a határt. Beregszászban találkoztunk idegenvezetőnkkel, aki megismertetett bennünket a kisváros nevezetességeivel. Megpihenhettünk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szépen kialakított aulájában, amíg a város és az intézmény történetét hallhattuk. Első szállásunk a Munkácshoz közeli Bányafaluban volt. Jól esett a finom vacsora és a pihenés a hosszú utazás után. Másnap aztán ismét sűrű volt a program és nagy volt a hőség. Először a vulkáni dombon emelkedő nagy múltú Munkácsi várhoz gyalogoltunk fel. Szép kiállításokat láthattunk a felső várban, megnéztük a Turulmadaras emlékoszlopot, megálltunk a hős várvédő Zrínyi Ilona és gyermekei szobránál, és bejártuk a várat a várbörtöntől a padlásig. Kendereskén egy kaptatón felmentünk ahhoz az emlékhelyhez, ahol Feszty Árpád a körkép háttrének egy részét modellezte, majd a templomos lovagok által épített Szerednye várának romjait kerestük fel, melyet a híres törökverő hős várkapitány Dobó István és családja birtokolt. Ezek után a páratlan művészettörténeti értéket képviselő gerényi rotunda 14. századi freskóit csodáltuk meg, majd az Ung folyó völgyében, magas sziklára épült végvárrendszer fontos hadászati részét képező nevickei várhoz mentünk, ahonnan szép volt a kilátás az Ung folyóra. Délutáni órákban Munkács város nevezetes épületeit kerestük fel . Ungvár sem maradt ki a városnézések sorából. Ungvár Kárpátalja közigazgatási , gazdasági és kulturális központja, fővárosa. Kellemes séta keretében ismerkedtünk meg a „hungvári vezér”- nek, Árpádnak városával. A görög katolikus püspöki palota és székesegyház után a várat kerestük fel, állandó kiállításait látogattuk végig, majd a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban először a 18. századi barokk fatemplom díszítéseit, épen maradt ikonoztázát néztük meg. Az Ung vadregényes völgyében folytattuk utunkat. Megálltunk a 869 m magasan levő Uzsoki-hágón, ahol az első világháborús emlékműre kötöttünk nemzeti színű szalagot, és elénekeltünk egy katonanótát. Innen nagyon szép panoráma kíséretében érkeztünk a Volóc melletti Zúgóra, ahol elfoglaltuk második szállásunkat. Itt nagyon jó pihenésben és ellátásban volt részünk. Ezt követő napon is sok volt a látnivaló. A Vereckei-szorosban haladva megálltunk a Latorca partján, az „öreg uras” lejárón közelítettük meg a legendás folyó medrét, és a benne levő sziklákon járkáltunk. Felsőgerebenben aztán fel kellett venni a melegebb ruhát, mert az Árpád-vonal alsóvereckei völgyzárának páncélelhárító bunker 12 C fokos alagútrendszerébe mentünk. A II. világháborús magyar katonai védelmi rendszer több helyen is épen maradt Kárpátalján, így ez a bunkerrendszer is, ami kb. 500 m hosszú. A bunkertúra végén a bejárat előtt álló fa katonaszoborra nemzeti színű szalagot kötöttünk egy katonanóta eléneklése közben.  Az 1944-ben elhurcolt 30 ezer kárpátaljai magyar férfiak lágerének helyén levő sírkertbe, emlékparkba érkeztünk Szolyvára. A Szózat eléneklése után nemzeti színű szalagot kötöttünk a Beregszász fekete márványtáblához, ahonnan a legtöbb magyar férfit vitték el „3 napi munkára”, és 16 ezren nem tértek haza sohasem. Útba ejtettük Beregvárat, a Schönborn grófok angol Tudor-stílusban épült vadászkastélyát is. Megnéztük a könyvtárszobát, sétáltunk az évszázados fákkal övezett parkjában, és ittunk az „örök fiatalság” forrásából. Mindezek után a 841 m magas Vereckei-hágóra zarándokoltunk, a honfoglalásunk 1100 éves évfordulóján elkezdett 7 tömbből  állított emlékműhöz, melyre nemzeti színű szalagot helyeztünk el. Himnuszunk eléneklésével emlékeztünk őseinkre, akik ezen a hágón érkeztek a Kárpát-medencébe.  A napot a Sipot-vízesésnél zártuk, amelyet kisbuszokkal közelítettünk meg. Következő napon a Vízközi ásványvízforrás vizét kóstoltuk meg, majd az „Asszonyok könnyei” fátyolvízeséseket kerestük fel. Kérpátalja legnagyobb tavához, a Gorgánokban 989 m magasan elterülő Szinevéri tengerszemhez kisbuszokkal mentünk. A festői környezetben levő tó szem alakú, 3 forrás táplálja. Sziny és Vér fából faragott hatalmas szobránál csoportképet készítettünk, majd szabad foglalkozás keretében körbe is lehetett sétálni. Következő megállónkon felmásztunk az Árpád- vonal Talabor-völgyi völgyzárának bunkereihez, és láttuk a lövészárkokat is. Izán a kosárfonókat kerestük fel, mindenki vásárolhatott az igényesen elkészített árúkból. Mihálkán Kárpátalja legrégebbi , 17. századi fatemplomát néztük meg, és megcsodáltuk a körülötte levő sok évszázados öreg tölgyeket. Estére Viskre érkeztünk, itt volt a harmadik, egyben utolsó szállásunk. Először az 1270-ben épült koragótikus erődtemplomot kerestük fel, majd a tájházban csuhéfonással készült tárgyakat vásárolhattunk. A vendéglátó családok itt vártak ránk. Innen indultunk másnap reggel esőben Técsőre. A 19. századi művész, Hollósy Simon szobránál álltunk meg, aki Técsőn művésztelepet hozott létre. Idegenvezetőnk aggódva figyelte az időjárást, ugyanis az 1400 m magas Szvidovec-havasra készültünk. Mire Rahóra értünk, már sütött a nap, és felszállt a pára. Amikor megláttuk a „terepjárókat”, a Gaz típusú katonai teherkocsikat minden bátorságunk elszállt. Hát még amikor elindultunk az első világháború idején készült száz éves köves úton felfelé, ahol lélegzet elállító szakadékok mellett haladtunk. Fenn aztán a Dömény- havason csodálatos körpanorámában volt részünk. A Máramarosi-havasok vonulataira, a Fagyalosra, Csornahorára, Rahói hegységre, Gutinra. Áfonyát szedtünk, és sokan gyalogtúrát tettek lefelé egy rövidebb távon. Lent aztán a terepjárókat autóbuszra váltottuk, és a Tatár-hágóra indultunk. Út közben átmentünk egy „asszonyfaggatón” következmények nélkül. A Tatár-hágón 931 m magason ajándékárusító bódékban sokféle kézműves terméket vásárolhattunk. Dél-Kelet Galíciában folytattuk utunkat. Megálltunk Tatarovban a magyar katonai temetőnél, ahová nemzeti színű szalagot kötöttünk, majd tovább haladtunk, és  Bukovel síparadicsomát, szépen kiépített üdülőit néztük meg menet közben. A Trufanyec- vízesés is útba esett, itt is megálltunk, aztán a legmagyarabb folyónk, a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyását tekintettük meg Rahónál.  A Tisza völgyében haladtunk tovább. 1887-ben a bécsi Katonai Földrazi Intézet a Monarchia területén szintezési méréseket végzett, és 7 főalappontot jelölt meg. A Tisza mellett Trebusánál is egy sárgaréz félgömb jelzi ezt a pontot. Ebből lett az 1977-es felújítás után keletkezet hiba miatt „Európa Közepe”.Mi is összeálltunk egy csoportképre. Vacsoránál szállásadó családjaink sok finomsággal kényeztették csoportunkat az utolsó esténken. Másnap a hazaindulás napja következett, de még maradt látnivaló délelőttre is. Husztot autóbuszból néztük meg. Láttuk a Szent Erzsébet erődtemplomot, melyet a 13. században építettek, valamint a város feletti vulkáni kúpon emelt híres vár „bús düledékei”-t. Megmászására már nem maradt időnk. Láttuk a Tisza királyházai öblözetét, Nagyszőlősön a Perényi-kastélyt, Bartók Béla szobrát, a római katolikus templomot, az egykori vármegyeházát. Csetfalván a gótikus, kazettás mennyezetű műemléktemplomot és a fából készült haranglábat néztük meg. Beregszászban még elvásárolhattuk a maradék pénzünket, és innen már a határ felé vettük az irányt. Elköszöntünk idegenvezetőnktől Horkay Sámueltől, aki a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács Idegenvezetői és Programszervezési Munkacsoport elnöke. Páratlanul széles körű történelmi és földrajzi tudását, fáradhatatlan szervezését, mindenre kiterjedő figyelmét, gondoskodását egész úton tapasztaltuk.                    Köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek is, akik utazási költségeinket támogatták egy pályázatnak köszönhetően. 2018. augusztus  19.   Székely Józsefné

Bakony-hegység, Gézaháza - Cuha-völgy

2018. 07. 14. A mai túránk helyszíne a Bakony-hegység kedvelt kirándulóhelye, a Cuha-völgye volt,  amely Szakosztályunknak is a rendszeresen visszatérő úti céljai közé tartozik. A környék sok és változatos túra útvonala számtalan lehetőséget biztosít a természetjárás szerelmeseinek. A mai túráink kiindulási pontja Gézaháza, a célpontja Vinye volt. A hosszabb 10 km-es túrát a Gézaháza, Károlyháza, Porva-Csesznek, Cuha-völgye, Vinye útvonalra terveztük, a rövidebb túrát a Gézaháza, Vadas-árok, Porva-Csesznek útvonalra, ahonnan kisvasúton utaztak tovább a résztvevők Vinyére. A kiránduláson 45 fő tagtársunk vett részt. A frissítőket a 82-es út Cseszneki-várral szembeni büféjében fogyasztottuk el. A helyszínen szikrázó napsütés és simogató szellők fogadtak bennünket, az erdei túra ösvények az elmúlt napok csapadékos időjárása ellenére jól járhatók voltak. Feltételezve, hogy a Cuha megemelkedett vízszintje miatt a patak gázlói száraz lábbal nehezen járhatókká váltak, a hosszú túra útvonalát a helyszínen a Gézaháza, Károlyháza, Vadászház, Varga-út, Zörög-hegy, Vinye útvonalra módosítottuk, amelynek hossza ~10 km, szintkülönbsége ~230 m volt. Jómagam túravezetőként 26 tagtársammal együtt a hosszú túrát választottam. Gézaházáról a piros kereszt jelzésű ösvényt követve hatalmas zab földek szélében vezetett az utunk, majd a piros négyzet jelzésű Kastély úton tovább haladva érkeztünk meg a Károlyházi útkereszteződésig. Ott elfogyasztottuk szendvicseinket és üdítőinket. Rövid szusszanás után a sárga háromszög jelzésű ösvényt követve elhaladtunk a Vadászház mellett, majd a Varga út hosszú és meredek emelkedőjét pihenőkkel meg-megszakítva felkapaszkodtunk útvonalunk legmagasabb pontjára a Zörög-hegy platójára. Ott a zöld sáv jelzésű ösvényre átváltva, néhol kidőlt fákon átmászva és mellig érő csalán tengerben utat törve a hegyről leereszkedtünk Vinye felé, majd az egyesített sárga és zöld sávos ösvényen tovább ereszkedve leértünk a Cuha-patakhoz. Meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a patak vize inkább alacsonynak volt mondható, a gázló amelyen átkeltünk a köveken lépegetve száraz lábbal is járható volt. Vinyén a büfé padjain üldögélve, a kisvasúttal utazó társainkra várva arra a megállapításra jutottunk, hogy a számunkra eddig ismeretlen, ideális körülmények között teljesített erdei túra útvonal bőségesen kárpótolt bennünket patak völgy szépségeiért. A buszon hazafelé utazva már a Labdarúgó Világbajnokság bronz mérkőzésének esélyeit latolgattuk. Kondé Béla

Ismeretterjesztő kirándulás Alcsútdobozra

2018. 06. 30. A mai kirándulásunk a szomszédos Fejér megyébe vezetett, ahol a Vál-völgye nevezetességeivel, az Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Területtel és a Puskás Akadémia FC létesítményeivel ismerkedtünk meg. A kiránduláson 49 fő tagtársunk vett részt. Kellemes nyári időben érkeztünk meg Alcsútdobozra az Arborétumhoz, ahol a nyitás időpontjáig a Sport Szálló szépen gondozott parkján keresztül lehetőségünk volt a Kalandparkig elsétálni. Az Arborétumot vezetővel jártuk be, aki ismertette velünk a József nádor által 1825-ben építeni kezdett angolpark jellegű kert és a valamikori kastély történetét. Megtekintettük a park nevezetes fáit, köztük a hatalmas platánt és a lombhullató mocsári ciprusokat, amelyek talajból kiálló légzőgyökerei az észak- amerikai mocsarak hangulatát idézték meg. Megtekintettük a kastély romjait, és szomorúan láttuk, hogy a főbejárat impozáns oszlopsorán és a kápolnán kívül minden egyebet leromboltak. A főbejárat oszlopsora előtt elkészültek a kötelező csoportképek, majd a kisebb túrának is beillő séta után jóleső fáradtsággal fogyasztottuk el szendvicseinket és frissítőinket. A pihenő után elsétáltunk a Vál-völgyi Kisvasút megállóhelyéhez, ahonnan a Puskás Akadémia megállóhelyig utaztunk. Az igényesen felújított kocsikból szép kilátás nyílt a tájegység jellegzetes dombos vidékére, a vonatozás nemcsak a velünk kiránduló gyerekek részére jelentett felejthetetlen élményt. A kisvasútról leszállva a távolban feltűntek a Puskás Akadémia épület együttesének körvonalai. Az Akadémia főbejáratához közelítve egymás után haladtunk el a Makovecz Imre  által tervezett és igényesen megépített létesítmények mellett. A turisták és egyéb érdeklődők részére szervezett Puskás Akadémia-körutat idegenvezető kíséretében jártuk be, aki információk sokaságával és érdekes történetekkel avatott be bennünket a létesítmény mindennapi életébe. A körút során megtekinthettük a stadion különleges és exkluzív helyiségeit a díszpáholytól az öltözőig, a sajtótájékoztató teremtől az elnökségi tárgyalóteremig, ahová a mérkőzések szurkolói nem juthatnak el. Megcsodálhattuk a világon legismertebb honfitársunk, a névadó Puskás Ferenc trófeáit, köztük az olimpiai aranyérmét, a világbajnoki ezüstöt és a BEK serlegeket. Látogatásunknak különleges aktualitást és érzelmi töltést adott az éppen akkor zajló Labdarúgó VB, a Pancho Aréna küzdőtéren a játékos kijáró előtt áhítattal simogattuk meg a hibátlan gyepszőnyeget. Hazafelé utazva a látottakról és a történelem ellentmondásairól beszélgettünk, mennyivel teljesebb élményt nyújthatott volna a mai nap, ha a József nádor kastélyának termeiben a korabeli bútorok és műtárgyak között is barangolhattunk volna. A jövő nemzedékeinek csak az maradhat meg örökségül, amit az elődök megépítettek. Kondé Béla

VI. Soproni Ünnepi Hetek IVV Túranap

2018. 06. 17. A mai túránk úti célja a Lővérek lankáin megrendezett IVV Túranap, amelyet soproni  társszervezetünk rendez minden évben, ezúttal a VI. Soproni Ünnepi Hetek keretében. A nagy népszerűségnek örvendő kiránduláson hagyományosan nagy létszámmal, összesen 54 fővel vettünk részt. Több tagtársunk vonattal utazott a helyszínre. A korai indulásnak köszönhetően az utazás kellemes, hűvös időben történt. Csornát elhagyva gyönyörű szivárvány keresztezte az utunkat, Sopron azonban már napsütéses idővel és száraz utakkal fogadott bennünket. A túra útvonalak 7, 14 és 23 km hosszúságban kerültek kijelölésre. A start- és célállomás az Alsólővér utcai Sport vendéglő volt, ahonnan a regisztrációt követően egymás után indultak el  csoportjaink. Jómagam a 14 km –es útvonalat választottam, amely rövid városi szakasz után kellemes erdei ösvényeken folytatódott. A Kalandpark parkolóban és a Karmelita templomnál kialakított ellenőrzőpontokat érintve elhaladtunk a Szanatórium mellett, a Pálosok terén, majd a Tacsi-árkot és a Szalamandra-tavat, majd ismét a Kalandparkot útba ejtve felkapaszkodtunk a Sörházdombi kilátóhoz, ahonnan lakott területen érkeztünk vissza a célállomásra. Frissebb túratársaink a kilátó megmászására is vállalkoztak, és gyönyörködtek Sopron város panorámájában. Túra közben több alkalommal lefényképezte csapatunkat Sopron város önkormányzatának fotósa. A célállomáson az útvonal igazoló lapra a rendezők rányomták a díszes Sopron pecsétet, és megkaptuk a túra kitűzőjét, valamint a második legnépesebb csapatnak járó kupát is. A kellemes időben, ideális körülmények között teljesített túra után jólesett a vendéglátók által ajándékozott ital is. A hazafelé megálltunk Balfon, ahol szakosztályvezetőnk a születésnapja alkalmából egy-egy pohárka borra vagy üdítőre hívta meg a túra résztvevőit. Kondé Béla

Vértes hegység, Csókakő-Mór

2018. június 9. Ezen a hétvégén a Vértes hegység dél-nyugati csücskébe utaztunk, ahol a 2018. évi  túratervben szereplő Csókakő és Mór városa közötti a túraútvonal került teljesítésre. Az időjárás előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett, mivel a hétközi záporok és zivatarok után hétvégére a térség egészében csapadékos időt prognosztizáltak. A kiránduláson 43 fő tagtársunk vett részt. Az eső már az otthoni buszra szállás során elkezdett csepegni, az utat változatos csapadékos időben tettük meg. Az időjárásra tekintettel a Csókakői vár alatti parkoló, Vár, Kocsmáros-domb, Köves-domb, Török sánc, Meszes völgy, Mór útvonalat teljesítette mindenki, amelynek hossza ~10 km, szintkülönbsége 250 m. A vár alatti parkolóban ragyogó napsütés és száraz terep fogadott bennünket, ahonnan rövid készülődés után a meredekebb lépcsős feljárón másztuk meg a várhegyet. Az igényesen helyreállított belső vár megtekintése, a csodálatos panorámában való gyönyörködés és fotózás után a felvonóhíd előtt gyülekeztünk tovább indulásra, amikor csepegni kezdett az eső, és gyenge intenzitással végig kísért bennünket az túra útvonal teljes erdei szakaszán. A várból a burkolt útvonalon ereszkedtünk vissza a parkolóba, és vágtunk neki a hosszú menetelésnek. A folyamatos eső tovább rontotta az amúgy is felázott csúszós erdei ösvények állapotát, ahol lehetett, ott átváltottunk az erdészet járhatóbb üzemi köves útjaira. A szokásos pihenőket megtartva elfogyasztottuk a frissítőket és a szendvicseket, majd a Török sánc mellett elhaladva elértük a piros sávval jelölt túra útvonalat, amelynek a Meszes- völgyben vezető nyomvonalán ereszkedtünk le Mórra. Az addig „csak” elázott csapatunkra újabb megpróbáltatások vártak, mivel a lejtős, gyakran csúszós meredek rézsűkön, illetve vízmosásokban vezető ösvény nagy figyelmet és koncentrációt követelt mindenkitől. Néhány fenékre ülés és letérdelés csak fokozta az egymás iránti szolidaritást és jókedvet, annak ellenére is, hogy egyre gyakrabban hangzott el a „mennyi van még hátra” kérdés. És láss csodát, az ösvény lankás járható szakaszra váltott, elállt az eső, majd az erdőt elhagyva szikrázó napsütésben jutottunk ki a Teréz- halom területére, ahonnan már Mór panorámájában gyönyörködhettünk. A károkat – sáros cipők és ruhák, ázott és csapzott frizurák – felmérve és egymáson jókat kacagva nekifogtunk a helyzet normalizálásának. Rövid pihenőt követően Mór száraz napsütéses utcáin elsétáltunk buszunk várakozási helyére, a bevásárlóközpont melletti parkolóba. A dupla adag fagylaltok és üdítők elfogyasztása után mosolyogva szálltunk fel a buszra, és végig napsütésben haladva érkeztünk haza. Otthon csodálkozva hallottuk, hogy pár szem esőtől eltekintve egész nap ragyogó nyári idő volt. Az elmúlt évekre visszatekintve a mai nap volt a ritkán előforduló igazi esős túranapok egyike. A kivétel erősíti a szabályt mondja a népi bölcsesség, reméljük a rossz idő a túráinkon a jövőben is csak kivételes estekben fog előfordulni. Kondé Béla

Gerecse, Kóbor Jenő emléktúra

2018. május 12. Ebben az évben a Madarak és Fák Napján rendezte meg a KVSE Természetjá Szakosztálya Kóbor Jenőnek, az 1997-ben elhunyt érdemes és kiváló természetjárónak, aranyjelvényes túravezetőnek az emlékét ápoló emléktúrát. A túra Tata és Dumaalmás települések között a zöld sávval jelölt útvonalon került megrendezésre. A napsütéses, kellemesen meleg időben 33 fő vett részt a rendezvényen. A közeli helyszín, és a gyülekezési pont egyszerű megközelíthetősége miatt az utazás csoportosan vonattal történt. A túra a tatai vasútállomásról indult. Szomódon keresztül, majd a római hadi út nyomvonalán haladva megcsodáltuk a ma is kitűnő műszaki állapotban lévő római kori vízátereszt. Rövid pihenő és a szokásos fotók elkészítése után tovább haladva érkeztünk a Kóbor Jenő emlékére felállított kopjafához, amelyen emlékkoszorút helyeztük el, majd Székely Józsefné túravezető emlékezett meg a természetjáró közösségért sokat vállaló egykori túratársról. A frissítők elfogyasztását követően a vállalkozó kedvű társaink felkapaszkodtak a Kőpite kilátóponthoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a környező tájra. A túra útvonalán tovább haladva megcsodáltuk a kanyargó Dunát, a Felvidék ismerős tájait. A hegyről lassan leereszkedve érkeztünk meg túránk végpontjához a dunaalmási temetőbe, ahol fejet hajtottunk Jenő bácsi sírjánál. A 10 km hosszú változatos útvonal, a kellemes idő és a szép panoráma minden bizonnyal kedves emlékeket hagy a túra valamennyi résztvevőjében. Kondé Béla

Víz Világnapja, Komárom - Komárnó

Komárom, 2018. március 22. A mai túránk helyszíne szeretett lakóhelyünk, a Duna által kettévágott Komárom városa. Célja a Víz Világnapja alkalmából séta a nagy folyónk mellett, és az épülő Új  Duna-híd kivitelezési munkáinak megtekintése. A határfolyón átívelő nagy teherbírású új közúti híd építésének elkezdését a komáromi polgárok már személyesen is észlelhették, amikor az esti órák csendjét gyakran megtörte a pillér-alapozásokat készítő cölöpverő gépek csattogása. Az építkezést kísérő érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint a mai túrán résztvevők 49 fős létszáma. A túra hűvös időben, szikrázó napsütésben került megrendezésre. A gyülekezés a Jókai téren a  Református templom előtt történt. A kölcsönös üdvözlések, a résztvevők névsorának összeállítása és a kötelező csoportképek elkészítése, valamint a Víz Világnapjáról történt megemlékezés után hosszú sorban az Igmándi út, Erzsébet híd, Erzsébet-sziget Nagy-Duna rakpart útvonalon közelítettük meg a helyszínt. Út közben a Nagy-Duna rakpartról megcsodáltuk a magyar oldal szép panorámáját, sokan fotózták a Monostori-erőd jellegzetes Körbástyáját. Az Erzsébet hídon és a Duna parton fel-felerősödő szél tovább erősítette a hideg érzetünket, és állandóan a késői tél jelenlétére figyelmeztetett bennünket. Az Erzsébet-sziget nyugati végén rövid pihenőt tartottunk, majd tovább haladva a Vasúti-híd alatti ideiglenes parkolóból megtekintettük az építkezést. Kellő számú érdekes fotó elkészítése és a látottak helyszíni „kiértékelése” után hazafelé indult a csapat. Az Erzsébet-sziget északi oldalát szegélyező Kis-Duna rakparton haladva érdeklődéssel vizsgáltuk a hajógyári létesítményeket, örömmel fedeztük fel közöttük az öreg GANZ portál darut, majd a Pokol Hotelnél tértünk vissza az Erzsébet hídra.A hídon átérve sokan már az elintézendő feladataikra koncentráltak, a túratársaktól elbúcsúzva az útba eső feladataik végrehajtásához láttak. Mai túránk nagy tanulsága részemre az volt, hogy túratársaink közül sokan most jártak először az Erzsébet-szigeten, és egy kellemes kirándulás céljából nem feltétlenül szükséges messzire elutaznunk. Kondé Béla

XXXV. Tenyei László Emléktúra és Tatai XX. IVV

TúranapTata,

2018.  március 17. A hagyományoknak megfelelően Szakosztályunk a Tatai IVV Túranappal indította a 2018. évi programját. A közeli helyszín, és a vasúttal történő egyszerű megközelíthetőség miatt az utazás csoportosan vonattal, illetve személygépkocsival történt. A Tata-Tóvároskert vasútállomásról gyalog sétáltunk az Öreg-tó partján lévő Új Kajakház Ökoturisztikai Központhoz, amelyben a túra RAJT-CÉL adminisztrációja került elhelyezésre. Ott gyülekezett a túrán résztvevő teljes 25 fős csapatunk. A kölcsönös üdvözlések és a résztvevők névsorának összeállítása után a túrán hivatalosan is indulni akaró társaink leadták nevezésüket, majd a versenylapok átvétele után mindenki elindult az általa választott túraútvonalon. A többség az Öreg- tavat és a Cseke-tavat megkerülő 10 km –es távot választotta. A túra az Öreg-tó megkerülésével indult, a tókerülésekre az óramutató járásával ellentétes irányban került sor borult, felhős időben. A meteorológusok által prognosztizált télies idő és havazás elmaradt, így száraz cipőkben, viszonylag jó látási viszonyok mellett csodálhattuk meg újra Tata város tavait övező  kulturális és természeti szépségeket. A tófaroknál található kedvenc pihenőhelyünkön szusszantunk egyet, elfogyasztottuk a szendvicseket és üdítőket. A következő megálló a Cseke-tó északi partján elhelyezett ellenőrző pont volt, ahol lepecsételték a versenylapokat, majd az Angolparkot érintve érkeztünk meg a célba az Ökoturisztikai Központhoz. Ott a versenylapok bemutatása után megkaptuk a túra teljesítését igazoló okleveleket és jelvényeket. Mint a legtöbb túrázóval résztvevő csapat, Természetjáró Szakosztályunk nyerte el a XXXV. Tenyei László Emléktúra és Tatai XX. IVV Túranap IVV Emlékkupát, amelyet Horváth Zoltán a KEM Természetjáró Szövetség elnöke adott át Beke Mihályné túravezetőnk részére. A rendezők által kínált finom vöröshagymás zsíros-kenyerek elfogyasztása, és az azt követő rövid pihenő után jóleső fáradtsággal indultunk el a vasútállomás felé.A kedvezőtlen időjárás-előrejelzés ellenére is jelentősnek mondható szakosztályi részvétel jó kiindulási alap a 2018. évi TÚRATERV sikeres végrehajtásához. Kondé Béla

Komárom Városi Sport Egyesület Természetjáró

Szakosztálya évzáró-évnyitó összejövetele

Komárom, 2018. március 9. Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Természetjáró Szakosztályunk ez év elején is megtartotta évzáró-évnyitó összejövetelét. A rendezvényre 2018. március 9- án a JUNO Hotelben került sor. A Szakosztály tagjai között nagy népszerűségnek örvendő rendezvényen a nyilvántartott160 tagtársunk közül 110 fő vett részt, vendégünk volt Dr. Kreft Horváth Lóránt alpolgármester és Beigelbeck Attila a KVSE elnöke. Horváth Zoltán a KEM TJSZ elnöke betegség miatt az utolsó pillanatban lemondta részvételét. Elsőként Székely Józsefné szakosztályvezető köszöntötte a vendégeket és a túratársakat, majd beszámolt a Szakosztály 2017. évi életéről, eredményes gazdálkodásáról, és a 2017. évi túraterv végrehajtásáról. A jelenlévők nagy megelégedéssel hallgatták, hogy a tervünkben szereplő valamennyi túra megrendezésre került, a résztvevők számát esetenként csak a buszférőhelyek száma korlátozta. Jóleső visszaemlékezéssel töltötte el a hallgatóságot a sok szép közös élmény. Valamennyi résztvevő szeretettel gondolt az erdélyi és a debreceni kirándulásokra, a hosszabb erdei túráinkra, a hagyományos évzáró mikulás túránk gyermek résztvevőinek szereplésére és az ajándékosztás kedves pillanataira.Megemlékeztünk szakosztályunk megalakításának 60 évfordulójáról, az alakuló Szőnyi MOLAJ Természetbarát Szakosztálytól a mai KVSE Természetjáró Szakosztályig ívelő 60 év   közösségi munkáját irányító szakosztályvezetőkről, az alapító és a kiemelkedő közösségi munkát végző tagtársakról. Köszöntöttük a megjelent idős, még ma is köztünk élő tagtársakat. Bemutatásra és kiosztásra került a 60. évforduló tiszteletére összeállított emlékkönyv, amely a Szakosztály történetének rövid ismertetésén túl a tagtársak színes és személyes visszaemlékezéseivel állít emléket az elmúlt éveknek.          Utána Beigelbeck Attila a KVSE elnöke köszöntötte a jelenvevőket. Rövid tájékoztatást adott a Városi Sport Egyesület 2017. évi tevékenységéről, az elért sporteredményekről, az elkövetkező évek fejlesztési lehetőségeiről. Ezt követően Dr. Kreft Horváth Lóránt alpolgármester köszöntötte a jelenvevőket, a város vezetése nevében további támogatásáról biztosította Szakosztályunkat. Kiemelte a Természetjáró Szakosztály tevékenységének fontosságát és egészség megőrző szerepét, felhívta figyelmünket az erdei túrázással kapcsolatos veszélyforrásokra és azok kezelésére. Székely Józsefné szakosztályvezető ismertette a 2017. év legeredményesebb ifjúsági és felnőtt túrázóit, majd a vendégek társaságában átadta részükre az okleveleket és a kupákat. Ezt követően  ismertette a Szakosztály 2018. évi túratervét, majd megtörtént a tagság megújítása. A hivatalos programot követő közös vacsora során az asztaltársaságokban és a folyamatosan változó baráti csoportokban megbeszélésre kerültek az utolsó találkozások óta eltelt események, a 2018. évi túraterv adta lehetőségek és egyéni túratervek. A jó hangulatú összejövetel végén a tagtársak a 2018. évi túrákon való gyakori viszontlátás reményében búcsúztak egymástól. Kondé Béla

Föld Napja, Koppánymonostor 

2018. április 23 Az idén Koppánymonostoron emlékeztünk meg a Föld Világnapjáról az ácsi erdő fenyveseiben és tölgyeseiben tett kellemes séta keretében. A túra nyárias időben, szikrázó napsütésben került megrendezésre. A gyülekezés a túravezető Beke Mihályné tagtársunk Fácán telepi buszmegállóhoz közeli házánál történt. A kölcsönös üdvözlések, a  rövid tájékoztató, a résztvevők névsorának összeállítása után indultunk neki a tervezett útvonalnak. A túrán 46 fő tagtársunk vett részt, az amúgy is kellemes hangulatot tovább fokozta háziasszonyunk Lizike nevű kutyusának jelenléte, aki a póráz folyamatos feszesen tartásával diktálta a tempót mindenkori kísérőjének. A túra rövid duna-parti sétát követően az ácsi erdőben folytatódott, ahol erdészeti utakon, fenyőfák és tölgyek árnyékában haladt a hosszúra nyúlt sorunk. Vad-etető helyek mellett elhaladva meglepetten tapasztaltuk, hogy még most is etetik az erdő lakóit. Ennek szükségességét igazolta a késői tavasz miatt éppen csak éledezni kezdő erdő látványa, amit a ritka lombozat is megerősített. Az útvonal legdélibb pontján lévő útkereszteződésben rövid pihenőt tartottunk, majd északnak fordulva folytattuk az utat hazafelé. Megérkezésünk után háziasszonyunk zsíros kenyérrel, süteményekkel és üdítőkkel látott vendégül bennünket, fáradt lábainkat megpihentetve jóízűen fogyasztottuk a sok finomságot. Megbeszéltük a tervezett túrákat, a legközelebbi találkozások időpontját, majd elbúcsúztunk egymástól. Pár nappal később kaptuk a szomorú hírt, hogy Herczeg Károly túratársunk, kedves barátunk tragikus hirtelenséggel elhunyt. Koppánymonostoron, a Föld Világnapja alkalmából rendezett túra volt az utolsó találkozásunk, emlékedet örökre megőrizzük. Kondé Béla